16. fejezet

*Em szemszöge*
Éjszaka felriadtam, Zayn karjai a derekamról elhúzódtak, és elfordult... 15 percig feküdhettem a plafont bámulva, mire Zayn beszélni kezdett álmában... Azt mondta : " Én is szeretlek Perrie..."... Le indultam a konyhába, ittam egy pohár vizet, és a sírás kitört rajtam, ezért kirohantam az utcára, és elmentem sétálni. Mindenemet ott hagytam, csak a telefont hoztam el magammal. Rágyújtottam, és zokogtam. Nem tudtam miért mondja ezt álmában. Az álmok valósággá válnak.. Legtöbbször.. Félek , hogy bármikor elveszíthetem, és hogy vissza megy Perriehez. A gondolatmenetem folyamatát a telefonom csörgése zavarta meg.
-Szia Em, Merre vagy? - kérdezte Zayn fáradt hangon.
-Nem mindegy? Hagyj békén... - nyomtam ki a telefont.
Miért álmodik vele? Egyáltalán miért jut eszébe? Miért gondol rá? Azt mondta nem szereti... Azt mondta engem szeret... Félek.. Zaynt pillantottam meg a sötétben, futott felém. Én elindultam gyalog, hátha nem ér utol, mert semmi kedvem nem volt vele veszekedni.
- Héj Em! Állj már meg, mi a baj?
-Tudsz róla, hogy Perrievel álmodsz?
-Nem , de most már tudom.
-És azt, hogy azt mondod álmodban hogy szereted? - sírásba fakadtam , és elrohantam.
-Em! Állj meg kérlek!
-Hagyj békén!

*Zayn szemszöge*
Fogalmam sincs miért álmodok Perrievel.. És még hogy szeretem? Ez hülyeség , nekem Em a legfontosabb... Beszélnem kell Cloeval... Hazarohantam, és felriasztottam Cloe-t.
-Louis, Cloe keljetek már fel, Gond van.
-Hagyj már minket.
-Nagy gáz van, komolyan, Emről van szó!
-Zayn, mi a francot csináltál? - faggatott Cloe. Ha megbántottad, kitekerem a nyakad
-Nem tudom... Azt mondta álmomban azt mondtam hogy' én is szeretlek Perrie.'
- Te jó Isten. Em hol van most? Ugye tudod hogy neki te vagy a legfontosabb?
-Elszaladt...
-És te hagytad? Nem vagy normális... - ordított le Loui, mire a többiek is felkeltek.
-Mi van itt srácok? - kérdezősködött Harry
-Utána megyek, a telefonja nála volt? - faggatott Cloe.
-Azt hiszem igen...
-Jó Én indulok, sziasztok.
-Szia. - mondtam, és közben rám tört a bőghetnék.
-Zayn, mi van veled? - faggattak a srácok.
-Elvileg Perrievel álmodtam, és álmomban mondtam neki , hogy szeretem. Mit csináljak, mondjátok már meg... Csordultak ki a könnyeim.
-Figyelj Zayn, a sírás semmi féleképpen nem megoldás, az éjszaka közepén. - nyugtatott Harry.
-Tudom de nekem Em nagyon fontos... Elegem van.
-Tudjuk. - szólalt fel Niall.
-Figyelj, hívom Cloet ,hogy mi van, oké? - Mondta Louis.
-Rendben.

*Em szemszöge*
-Cloe, mit keresel itt?
-Téged, mi a fenét csinálsz?
-Elegem van. Szeretem Zaynt, és akarom őt, de szerintem még mindig szereti Perriet.
-Dehogy szereti..
Beszélgetésünket a telefon csörgése zavarta meg. 5 percig beszélt valakivel telefonon.
-Figyelj, Louis volt az, Zayn kiakadt, sír, kérlek menjünk haza,, és beszéljétek meg, mindenki ébren van már. - törölte le a könnyeimet
-Jó.. Menjünk. -Köszönöm hogy vagy nekem Cloe...
-LBK örökké.
-LBK örökké. - karoltam át.
Hazaértünk, és Zayn mozdult felém, és emelte ki a hajam a szemeimből, majd letörölte a kissé elmosódott sminkemet, amit elfelejtettem lemosni.
- Mi most menjünk, majd ők megbeszélik.- mondta Liam.
-Figyelj Emily, te vagy nekem a legfontosabb, és örökké veled szeretnék lenni, még ha nem is hiszed el..
-Hát ezek után elég nehéz...
-Ne reagáld túl.. Nem szeretem Perriet. Ha belegondolok veled milyen tökéletes, a szívem nagyokat üt hevesen... Te vagy a mindenem, veled akarok lenni mindig.
-Ajjh Zayn... szer...- megcsókolt, és átkarolt, és felemelt.
Letett majd folytattuk a megbeszélni valókat:
-Én is Em, nagyon, és minket nem választhat el semmi, és senki.
-Ennek örülök. Kérlek feküdjünk vissza, fáradt vagyok...
-Hajnali 5 van, nemsokára indulunk...
-Jó, akkor majd alszok a kocsiban.